Közelről minden más…

(Verseket is írogatok...közben. Próbálom a kifejezhetetlent kifejezésre juttatni. Amíg nem késő...)

Kivájt odút préselt belém
az otthoni kínok hiánya,
Régi bútorok szennyes emlékei
a múlt kopott rögeibe vájva.

Mint mámorba beledöglött
lepke szárnya,
Lábam kinyújtva lóg nesztelen…
A polcon összezsúfolt könyvek árnya
csak egy sötét folt a testemen.

Két pont kóválygó mélysége
a falban
Nevetnem kéne, de nem tudok…
Azt hittem idekint sokkal jobb az élet,
de most a jólét mocskában fuldoklok.